A Hippi-ösvény összeköti Keletet a Nyugattal. Hogyan növelte a turizmust Nepálban? A hippi korszak felemelkedése és bukása Nepálban és a turizmus formálása…
A '60-as években fiatalok hulláma söpört végig a világon – igyekeztek elmenekülni a háború utáni hektikus élet elől. Dél-Ázsia szívében, egy kis fővárosban található, Katmandu hamarosan kiderült, hogy a legjobb választás a csoport között.
Mivel Katmandu festői élvezettel szolgálta őket, ennek ellenére a marihuánát és a hasist legálisan árulták olcsón – megfizethető áron.
Hamarosan Katmandu özönlött a turisták a világ minden tájáról.
Gyorsan elterjedt a hír a kis mennyei országról, magas csúcsokkal és „nagyobb” élvezettel. Nyugati turisták tízezrei érkeztek Nepálba a Selyemúton.
A Silk Road ősi kereskedelmi útvonal volt, amely összeköti a nyugati világot Ázsiával. Ahogy a hippi mozgalom elkezdődött, az útvonal a „Hippie Trail” álnevet is megkapta.
Kelet és Nyugat összekapcsolása: A Hippi-ösvény
A Hippi-ösvény egy olyan útvonal volt, amely sok szabad szellemű utazót vonzott, akiket általában hippinek neveznek, akik Nepálon és Ázsia más részein utaztak. Ez a hosszú hajú és szakállas külföldiek számának növekedéséhez vezetett Katmanduban, ami hozzájárult a város élénk és változatos hangulatához abban az időben.
A Hippi-ösvényen utazók elsősorban 16 és 30 év közöttiek voltak, és radikális, liberális gondolkodásmódot vallottak, amely ellenezte a háborút. Szabad szellemű, felfedező, új élményeket és alternatív életmódot kereső természetük jellemezte őket.
A Kathmandu Durbar tér (Basantapur) volt az ultima azoknak a hippiknek, akik Isztambulon keresztül utaztak Nepálba. A Jhonchhe – a Durbar tértől délre fekvő szűk utca – Freak Street nevet kapta, mivel a szerves drogok illata emelkedett az ég fölé.
A Freak Street a világ minden táján ismert márkává változott. A marihuánát és az ilyen kábítószereket legálisan árulták a Freak Street kis üzleteiben – és nyíltan fogyaszthatták őket Durbar helyiségeiben, hasonló tömegben.
Katmandu fokozatosan nyüzsgővé és élettel telivé vált, színes ruhás hippikkel és élénk arcokkal.
A Freak Street megteremtette és növelte a nepáli turizmusban rejlő lehetőségeket – ezt korábban nem nagyon ismerték fel.
Az 1965-1973 közötti időszak – a hippi korszak – tökéletes úti céllá tette Nepált a híres írók, művészek és filozófusok számára. Ugyanezek a hippik jelentősen hozzájárultak a modern nepáli művészet, zene és irodalom fejlődéséhez – nem beszélve a fellendülő turizmusról.
Mahendra Bir Bikram Shah nepáli néhai király betiltása helyett népszerűsítette az ilyen rekreációs drogok értékesítését és terjesztését.
A külföldi látogatók beáramlásával Nepál gazdaságilag és társadalmilag virágzott. De ez a trend nem tarthatott sokáig, mint az amerikai Prez. Richard Nixon nem tudta szórakoztatni a drogozó nyugati fiatalokat. Nixon kezdeményezései ennek megállítására.
Nixon véleménye szerint a marihuána, a hasis és a homoszexuálisok az erős társadalom ellenségei voltak. Politikai szempontból ez csak az ő sikertelen kísérlete volt a növekvő kommunizmus megállítására. 1972-ben Nixon bejelentette, hogy az Egyesült Államok nem nyújt katonai, pénzügyi vagy egyéb segítséget egyetlen olyan nemzetnek sem, amely mentesíti a marihuána értékesítését, terjesztését és fogyasztását.
Ezért a hippi korszak vége
Nixon nyomására és a Kábítószer-ellenőrzési Ügynökség (DEA) 1973-as felállítására a nepáli hippiparadicsom véget ért.
A hatóságok megsemmisítették a növényeket.
Sem a nepáliak, sem a hippik nem örültek a kormány eme lépésének. Mindkét párt feldühítette a politikai lépést.
A nepáli kormány lépéseket tett a hippik Nepálba való belépésének megakadályozására. Politikaként a nemzet abbahagyta a vízumok kiadását a hosszú hajú és szakállú emberek számára. A hippik leborotválják a fejüket, és később megnövik a hajukat Nepálban. Ezen erőfeszítések ellenére a hippi tevékenység néhány évig folytatódott.
Íme egy részlet egy régi interjúból:
Egy 56 éves Swamiji szerint a kormány nem tilthatja meg a kannabisz termesztését, mivel ez a legtöbb ember számára megélhetést jelent.
A hippik és a helyiek jobban aggódtak amiatt, hogy mi lesz ezután a hippi fővárosban. Egy 56 éves Swamiji szerint a kormány nem tilthatja meg a kannabisz termesztését, mivel ez a legtöbb ember számára megélhetést jelent. Német és francia hippik között ülve, nepáli kalapban (Dhaka Topi) Swamiji tombolt: „Hogyan tilthatják be a kannabiszt? A kannabisz a túlélés alapja a nepáli farmerek számára. Egyformán termesztenek rizst és kannabiszt.”
Mellettük egy fal, rajta egy írásos felirat, amelyen ez áll: „ITT CHILLUM-DOHÁNYZÁS TILOS”.
A chillumvagy chilam, egy egyenes kúpos pipa, amely hagyományosan agyagból vagy puha kőből készül.
De Chillumot Swamiji csoportjában dobálták. „A nyugatiak a spirituális és filozófiai tudás hűvös árnyalatáért jönnek hozzánk; hogyan akadályozhatjuk meg őket?" – tette hozzá nyugodtan.
Társadalmi-gazdasági és politikai változások Nepálban ezt követően
A nepáli gazdák fő bevételi forrásának betiltása megrendítette Nepált. Farmerek tízezrei jutottak az éhezés szélére, miután a kormány felgyújtotta kannabiszfarmjukat. Néhányat le is tartóztattak. Csökkent a nemzetközi látogatók száma, és csökkent az ország gazdasága is.
A nepáli kommunisták a legjobb esetben is a gazdák javára szólaltak fel és termeszthetik magukat.
A kommunista párt a helyi sérelmeket kihasználva meggyőzte az embereket, hogy problémáikat csak a kormány erőszakos megbuktatásával oldják meg.
Nixon drog- és kommunizmus elleni háborúja visszaütött rá. A változás új reményének nevezett Rukum-Rolpából kiinduló maoista népháború – a maoista felkelés – rövid időn belül országossá vált.
Az országos erővé váló maoisták országszerte tiltakozással szinte mindent megtorpantak. Amikor 2006-ban egy évtized után véget ért a monarchia elleni fegyveres háború, az ország már 80 százalékban maoista irányítás alatt állt.
A maoisták az ország politikájának csúcsára emelkedtek azáltal, hogy véget vetettek a 240 éves Sah-dinasztia monarchiájának. Még a nepáli demokrácia megjelenése után is sok hullámvölgyön kellett keresztülmennie az állandó hatalomváltás miatt.
A Freak Street, a nyomornegyedek ölében, amely mindezt szemtanúja volt, ma kissé magányosnak tűnik.
A változási hullám nemcsak az ország politikájában és politikájában, hanem a Freak Streeten is jól látható.
A mai Freak Streeten végigsétálva a régi illat ma senkit sem tenne „magasra”. De a hippi korszakból bárki biztosan részegnek érzi magát.
Néhány üzlet és étterem a hippi korszakból még mindig jelen van. A „Hashish Hot Chocolate” azonban „forró csokoládéra”, a „Ganja Milk Coffee” pedig „Cafe Latte”-ra változott. A hippik pedig „hipszterekké” változtak.
