Kína, Tibet, az olimpia és a turizmus: Válság vagy lehetőség?

A közelmúltbeli tibeti nyugtalanító események és Kína kemény keze a tibeti tiltakozásokra feltárja a kínai politikai vezetés jelenlegi helyzetét és a nemzetközi reagálás félénkségét.

A közelmúltban a nemzetközi közösség erkölcsi felháborodásának adott hangot a mianmari (burmai) buddhista tiltakozások hasonló leverése ellen, miközben egyes turisztikai szervezetek és akadémikusok idegenforgalmi bojkottra szólítottak fel Mianmar ellen. Ugyanazok az emberek, akik általában olyan élesek, furcsa módon elnémulnak Kínával szemben.

A tibeti tiltakozás kínai elnyomása lehangolóan ismerős, mint a totalitárius kormány klasszikus válasza a belső nézeteltérésekre. A 2008-as olimpia kínai rendezését optimistán tekintették, mint lehetőséget egy új, nyitottabb kínai társadalom számára, hogy teljes szemmel látható legyen a világ előtt. A modern olimpiák története azonban felfedi, hogy amikor egypárti diktatúra olimpiát rendez, a tekintélyelvű leopárd soha nem változtatja meg a helyét.

1936-ban, amikor a náci Németország rendezte a berlini olimpiát, a zsidóüldözés és a politikai ellenfelek soha nem szűnt meg, csupán néhány hónapra kevésbé nyilvánvalóvá vált. Amikor 1980-ban Moszkva rendezte az olimpiát, a szovjet rezsim folytatta Afganisztán megszállását, valamint a politikai és vallási másként gondolkodók üldözését és bebörtönzését. Az 1936-os és 1980-as olimpián a médiát a náci és a szovjet rezsim ellenőrizte és fertőtlenítette. Következésképpen nem meglepő, hogy miközben a kínai rendőrség és biztonsági apparátus folytatja az olyan vallási másként gondolkodók elnyomását, mint a Fálun Gong, és a tibeti nézeteltérések elleni fellépést már hónapokkal az olimpia előtt, a kínai kormány korlátozza a médiában való megjelenést Kínában.

A fő különbség a 2008-as és az elmúlt olimpiai évek között az, hogy a média betiltása és öklendezése nem olyan egyszerű megoldás, mint korábban. Az olimpia ma éppúgy médiaesemény, mint látványosság. A modern média globális, mindent átható, azonnali és hozzáférést igénylő. Kína kockázatot vállalt azzal, hogy elfogadta a 2008-as olimpia megrendezését, tudva, hogy nemcsak az olimpiai játékok miatt kerül majd a média reflektorfényébe, hanem az idei év országaként is. A Tibetre kényszerített kínai médiazárlati kísérlet valójában több kárt okozhat Kína imázsának, mint hasznot, mivel a kemény híreket, a nyílt tudósításokat és a tényeket spekulációk és követelések váltják fel a Kína-Tibet megosztottság mindkét oldalán.

A kínai társadalom egyre kifinomultabbá válása, a technológia és a nemzetközi üzleti élet felkarolása ellenére a kínai kormánynak a tibeti eseményekkel kapcsolatos propagandaüzenete szinte ugyanolyan nyers és oláh, mint Mao elnök kulturális forradalmának napjaiban. Értelmetlen, hogy Kína a „dali láma-kliket” okolja a tibeti problémákért, amikor maga a Dali Láma nyilvánosan békére és önmérsékletre szólít fel a tibetiek között, és ellenzi a pekingi olimpia bojkottját. Ha a kínai kormány politikailag és médiában hozzáértő lenne, a jelenlegi problémák lehetőséget teremtettek volna a Dali Láma, támogatói és a kínai kormány közös erőfeszítésére, hogy közösen kezeljék a tibeti problémákat a pozitív nemzetközi nyilvánosság teljes fényében. Kína ennek az ellenkezőjét tette, és a tibeti ügyek, amelyeket elhomályosított a média kiesése, gyorsan válságba süllyedtek, amely potenciálisan elhomályosítja a 2008-as olimpiát, és megtagadja Kína idegenforgalmi ágazatától az olimpiai turizmus nyereségét.

Kínának lehetősége van arra, hogy elkerülje az érzékelhető futóhomok elől, amelybe beleesett, de ihletett vezetésre és a régi módok megfordítására lesz szüksége annak érdekében, hogy helyrehozza azokat a károkat, amelyeket tettei okoztak Kína általános nemzetközi imázsában, valamint olimpiai helyszínként és turisztikai célpontként egyaránt. Kínának jó lenne olyan megközelítést alkalmaznia, amely nem veszíti el nemzeti arcát. A nemzetközi közösséget túlságosan megbénította Kína gazdasági, politikai és katonai hatalmától való félelem és félelem ahhoz, hogy hatékonyan tiltakozzanak Kína lépései ellen. Ezzel szemben a nemzetközi turistáknak jogukban áll szavazni Kína lépéseiről távollétük miatt, ha úgy döntenek. Ez nem a turizmus bojkottja, de sok turista félhet attól, hogy Kínába utazik a jelenlegi körülmények között.

Egy okos kínai vezetés elismerését fejezi ki a Dali Lámának a pekingi olimpia folytatására és a tibeti válság békés megoldására irányuló felhívására. Az olimpiai év szellemében Kína érdeke, hogy a nemzetközi nyilvánosság teljes fényében konferenciát hívjon össze egy olyan határozat megtárgyalására, amely magában foglalja a Dali Lámát is. Egy ilyen megközelítés hatalmas paradigmaváltást jelentene Kína vezetése számára. Azonban sok minden forog kockán. Kína gazdasági jövőjének egyik fő elemeként számol a turizmus növekedésével, és idén Kína tudja, hogy nemzetközi imázsa forog kockán.

A kínaiak nagy értéket tulajdonítanak az „arcnak”. A kínai kormány Tibettel kapcsolatos jelenlegi lépései elvesztik a kormány arcát, és érzékelési válságba sodorják Kínát. Kínaiul a válság szó „problémát és lehetőséget” jelent. Kínának most megvan az esélye arra, hogy megragadja azt a lehetőséget, amely egyszerre segíthet megoldani Kína tibeti problémáját és nemzetközi imázsát, de ehhez gyorsan megváltozott oldalirányú gondolkodásra van szükség a politikai vezetés részéről. Kína turisztikai üzletágának a 2008-as olimpiától régóta várt növekedése jelenleg veszélyben van a Kína jelenlegi tibeti fellépéseihez kapcsolódó ódium miatt. Egy gyorsan megváltozott megközelítés megmenthet egy nagyon kihívást jelentő helyzetet Kína számára.

[David Beirman a „Restoring Tourism Destinations in Crisis: A Stratégiai marketing megközelítés” című könyv szerzője, és az eTN válságszakértője. Elérhető a következő email címen: [e-mail védett].]