Az LMBTQ-jogok megszerzése néhány közel-keleti és észak-afrikai országban játékváltó lehet

A leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és furcsa emberek emberi jogainak elismerése terén az Egyesült Nemzetek Szervezetében New Yorkban és Genfben elért előrehaladás úgy tűnhet, hogy elszakadt attól a valóságtól, amellyel az LMBTQ-személyek szembesülnek a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, vagy Mena régióban. Az ottani aktivisták azonban figyelemre méltó sikerrel navigálnak az ENSZ emberi jogi rendszerében érdekvédelmi repertoárjuk részeként.

Ugyanakkor az ENSZ nemzeteinek egy kis csoportja reagál az érdekképviseleti erőfeszítésekre, és megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy a régió arab ajkú államainak homogén nézetei vannak az LMBTQ-jogokkal kapcsolatban.

Ezek a fejlemények együttesen különbséget tesznek az LMBTQ-személyek jogainak nemzeti és nemzetközi fejlődésének összekapcsolásában Észak-Afrika / Közel-Kelet térségében.

Ahogy közeledünk a szexuális irányultsággal és a nemi identitással foglalkozó független szakértő megbízatásának megújításához, akinek létrehozása számos ország - különösen a Mena régióban - heves ellenállása volt, és az LMBTQ emberek emberi jogaival szembeni növekvő ellenállás közepette is az ilyen egyenlőség bajnokaként beharangozott országok, az a kevés menai ország, amely az LMBTQ-személyek jogait sújtja, játékváltó lehet.

Az Arab Alapítvány a Szabadságokért és Esélyegyenlőségért, valamint az OutRight Action International, a bejrúti és a New York-i nonprofit csoportok nemrégiben készített jelentései dokumentálják azokat a stratégiákat, amelyeket az LMBTQ szervezetek és aktivisták a jogi és társadalmi fejlődés elnyerésére használtak Jordániában, Libanonban, Marokkóban és Tunéziában. . Az eredmények hihetetlenül kreatív stratégiákat mutatnak be, mint például a feminista szerveződés, a művészi kifejezés és az ENSZ számos mechanizmusával való együttműködés.

A kilencvenes évek közepe óta jelentős előrelépéseket sikerült elérni az egyének emberi jogainak elismerésében, tekintet nélkül szexuális irányultságukra vagy nemi identitásukra, az ENSZ egységei által. A legfontosabb mérföldkövek közé tartozik, hogy az Emberi Jogi Tanács 1990-ben elfogadta az LMBTQ-személyek erőszakjáról és megkülönböztetéséről szóló első határozatot; valamint a SOGI független szakértőjének megbízatásának megteremtése és megvédése 2011-ban.

A közel-keleti és észak-afrikai térség arab nyelvű országai azonban gyakran az Iszlám Együttműködési Szervezetet, valamint az ENSZ-ben található afrikai és arab csoportokat is tartalmazó szavazó tömbök álláspontja alapján hagyományosan ellenezték a szexuális irányultság és a nemi identitás vitáját. Ehelyett azzal érvelnek, hogy az LMBTQ emberek emberi jogainak tiszteletben tartása „nyugati értékeket” vet ki, miközben kompromittálja a helyi értékeket, és aláássa a nemzetközi konszenzust azáltal, hogy új normákat érvényesít a nemzetközi emberi jogi törvények alapján.

2016 júniusában például Marokkó ellenezte a szexuális orientáció és a nemi identitás független szakértője, vagyis a SOGI megbízatásának megkezdését, azzal érvelve, hogy az ütközik az „egy civilizációhoz tartozó legalább 1.5 milliárd ember értékével és meggyőződésével. ”

Mégis, a régió aktivistái és egyes nemzeti küldöttségei bebizonyítják, hogy kevesebb a konszenzus, mint az ilyen kijelentések azt sugallják. 2015 augusztusában Jordánia részt vett az ENSZ Biztonsági Tanácsának „Konfliktusban lévő sebezhető csoportok: Iraki Iszlám Állam és a Levant (ISIL) LMBTI-egyének elleni célzása” című ülésén.

A találkozó az első, kizárólag az LMBTIQ kérdésekre összpontosító megbeszélést jelentette a Biztonsági Tanácsban, az ENSZ béke és biztonság iránti legfontosabb szervében. Lényeges, hogy a jordániai küldött elismerte a terrorista csoport különböző kisebbségekre gyakorolt ​​hatásait.

2016 novemberében Libanon és Tunézia konszenzusra törekedett a regionális tömbökkel azáltal, hogy nem szavazták meg a SOGI-val foglalkozó független szakértő megbízatásának az ENSZ Közgyűlésén történő megszüntetését célzó módosítást. A szavazást alaposan megvizsgálták, az Iszlám Együttműködési Szervezet, amelyhez Libanon és Tunézia tartozik, nyilatkozatot adott ki a mandátum ellen.
Ígéretes jelek fordultak elő az ENSZ-ben Genfben is. 2017 májusában öt tunéziai LMBTQ-szervezet civil társadalmi árnyékjelentést nyújtott be Tunézia 2017. májusi egyetemes időszakos felülvizsgálati ülése előtt, amelynek során az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa értékelte az emberi jogok helyzetét az országban.

A jelentés és az erőteljes érdekképviseleti kampány hozzájárult ahhoz, hogy a tunéziai küldöttség elfogadta két ajánlást, amelyben felszólították az országot az LMBTQ-személyekkel szembeni megkülönböztetés és erőszak leküzdésére. Különösen a tunéziai emberi jogi miniszter zárszavában azt mondta, hogy a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellentétes az alkotmánnyal.

Hasonlóképpen, a marokkói küldöttség a legutóbbi, 2017 májusi időszakos felülvizsgálati ülésén három ajánlást fogadott el az erőszak, az emberek szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés és kriminalizáció kezelésére.

Alig ért véget az a küzdelem, hogy a New York-i és Genfben tett ígéretek elismerjék az LMBTQ-személyek jogainak elismerését, különösen az új támogatás lefordításában magukban az országokban. Például Tunéziában, annak ellenére, hogy Genfben ígéretet tettek az erõszakos anális vizsgák befejezésére, az aktivisták megjegyzik, hogy továbbra is az LMBTQ-személyekkel szemben alkalmazzák őket.

Mégis, ahol a kormányok gyakran hallgatnak, vagy becsmérlő megjegyzéseket tesznek az LMBTQ-személyekkel kapcsolatban, az ENSZ-ben elért haladás egy másik út a hazai változások befolyásolására. De nyilvánvaló, hogy a helyi aktivisták az ENSZ-en keresztül és másutt is nyereséget hoznak, és szétszakítják a gyakran vallott regionális konszenzust. Ezek az előrelépések döntő fontosságúak lehetnek az ENSZ befolyásának biztosítása érdekében az emberek valódi változásának elérésében, és viszont az LMBTQ-emberek emberi jogainak lendületének fenntartásában magában az ENSZ-ben.