Az amerikai dollár régóta uralja a globális piacot, és még az eurónak az Európai Unió általi bevezetése sem bonthatja meg virtuális monopóliumát. Ez igaz a kereskedelemre és kifejezetten a globális utazási és turisztikai iparra. Az olyan országok, köztük Ecuador és Zimbabwe, az amerikai dollárt használják saját pénznemként, és az utazásszervezők közötti nemzetközi kereskedelem általában az amerikai pénznemben folyik.

Most egy növekvő gazdasági erőmű igyekszik megfékezni a zöld függőségtől való nemzetközi függőséget: Kínát. Egyes elemzők szerint az elkövetkező évtizedekben különféle országokat csábíthatnak a „redbackre” való áttérésre.

Kína nemcsak a globális kereskedelem valutaoldalán dolgozik, hanem nemrégiben egy új nemzetközi szervezetet is elindított, amely sokak szerint versenyben áll UNWTO, WTTC és az ETOA.

Ennek érdekében Peking előretör az egész világon, Pakisztánban is. A két nemzet fejleszti a Kína-Pak gazdasági folyosót (CPEC), a kínai döntéshozók pedig Iszlámábádot nyomják arra, hogy használja fel a jüant a kétoldalú kereskedelemben. Washington a maga részéről nagyon kritikusan viszonyult a CPEC-hez, és állítólag támogatta India - Pakisztán főellensége - erőfeszítéseit a kezdeményezés szabotálása érdekében. A gazdasági felsőbbrendűség iránti kirándulás felveti a világ két legnagyobb gazdasága közötti valutaháború lehetőségét.

Ebben a tekintetben a jelölt Donald Trump a 2016-os amerikai elnökválasztási kampány során nyilvánosan elítélte Kínát „devizamanipulátornak”, amely Amerikát „rappeli”, de hivatalba lépése óta visszavonta az állításokat. A múltban Pekinget azzal gyanúsították, hogy devizákat vásárol és ad el a jüan leértékelése érdekében, különös tekintettel a dollárra, hogy tisztességtelen kereskedelmi előnyökhöz jusson azáltal, hogy exportját olcsón tartja.

Következésképpen az amerikai gyártók azt kifogásolták, hogy az állítólagos gyakorlat negatívan érintette vállalkozásukat azzal, hogy mesterségesen felfújták termékeik árát. Közgazdászok szerint ez a globális gazdaság egyensúlyhiányához vezetett azáltal, hogy hozzájárult a hatalmas kínai kereskedelmi többletekhez és az amerikai nagy kereskedelmi hiányhoz.

De úgy tűnik, hogy Kína nem érinti a kritikát, és elkötelezett a saját napirendje folytatása mellett.

A hónap elején Ahsan Iqbal pakisztáni tervezési, fejlesztési és belügyminiszter megerősítette, hogy a jüant elsődleges felhasználásnak tekintik a CPEC szerinti tranzakcióknál. "Mindkét fél szakértői megvizsgálják a kínai valuta kétoldalú kereskedelemben való felhasználásának lehetőségét, mivel ez segít Pakisztánnak az amerikai dollártól való függőségének csökkentésében" - mondta újságíróknak, miután bemutatta az úgynevezett hosszú távú tervet, amely felszólítja Kínát, hogy 60-ig 2030 milliárd dollárt fektessen be Pakisztánba.

Iqbal a The Media Line-nak elmondta, hogy a CPEC-hez kapcsolódóan további 46 milliárd dollár értékű projektet is aláírtak, amelyek közel felét megkezdték.

Mohammad Ali, magas rangú pakisztáni tisztviselő a maga részéről azt javasolta, hogy a jüan felhasználásáról szóló döntés tényleges eredmény. A The Media Line-nak elmondta: "kormányzati szinten mindkét fél úgy döntött, hogy Kína valutáját használja kereskedelmi ügyletekhez, hitelek aláírásához és visszafizetéséhez, a nyereség hazatelepítéséhez és más célokra".

A CPEC többek között biztosítja a nyugat-kínai régiók számára az utak bejutását a gwadari mélytengeri kikötőbe, Peking számára sokkal rövidebb utat biztosítva Pakisztánon keresztül, amelyen keresztül üzemanyagot és termékeket exportálhatna Ázsia, Európa és Afrika piacaira. Pakisztán nagyrészt profitál a jelentős infrastrukturális beruházásokból, majd az átjáró műveleteiből származó jövedelemből.

A kétoldalú kereskedelem Pakisztán és Kína között mintegy 14 milliárd dollárt tett ki 2015-ben és 2016-ban, és a tisztviselők arra számítanak, hogy a CPEC továbbfejlesztésével a mennyiség jelentősen megnő.

Világszinten Kína az utóbbi időben több mérföldkövet ért el valutájának népszerűsítése érdekében, ideértve az Európai Központi Bank és a Kínai Népbank között 2013-ban létrejött - később három évvel később meghosszabbított - swap-megállapodást. Az ügylet célja az eurózóna és Kína közötti kereskedelem megkönnyítése azáltal, hogy az európai bankoknak 350 milliárd jüanhoz, a kínai bankokhoz pedig 45 milliárd euróhoz jutnak.

Az üzlet hasonló megállapodásokat kötött az Egyesült Királysággal, Ausztráliával és Brazíliával.

Kína az EU második legnagyobb kereskedelmi partnere, naponta mintegy egymilliárd euró értékű árut cserélnek. Ez felgyorsította a jüant, hogy potenciálisan felválthassa az amerikai dollárt, mint a tömb kedvelt pénznemét.

Sőt, mivel Kína valutája kapcsolódik az aranystandardhoz, a nagy országok potenciálisan kevésbé volatilisek, mint a zöldhátas. Ebben a tekintetben az elmúlt két évben hét további ország került fel az ötven másik ország listájára, amelyek a jüant használják Kínából vagy Hongkongból vásárolt vásárlásaik több mint 10% -ának kifizetésére.

Carl Weinberg, vezető közgazdász szerint a Szent Grál Pekingnek arra kötelezi Szaúd-Arábiát, hogy jüanban kereskedjen olajával. "[Rijádnak] figyelnie kell erre, mert akár egy-két év múlva is a kínai kereslet eltörpül majd az Egyesült Államok keresletében" - mondta. Ha ez megtörténik, akkor valószínűleg az olajpiac többi része is követi ezt a példát, ezzel gyakorlatilag megszűnik az amerikai dollárnak a világ tartalék valutájának státusza.

Egyes jelentések szerint Kína központi bankja mintegy 5 billió amerikai dollárt tart, amelyet jüanná lehetne alakítani. És mivel újabb kétoldalú cserék jönnek létre, miközben Kína tovább halad a piac liberalizációjának útján, a világ jüan iránti étvágya várhatóan növekszik.

FORRÁS: A MEDIALINE.org