- A korábbi repülőterek eladásaiból és világszerte kötött hosszú távú lízingekből származó adatok alapján egy tanulmány azt mutatja, hogy éppen Hawaii-n a két legnagyobb repülőtér értéke akár 3.6 milliárd dollár is lehet, ha hosszú távú bérleti szerződést kötnek magán repülőtéri társaságokkal és befektetőkkel, mint pl. FRAPORT fvagy példa.
- A tanulmány megállapítja, hogy Hawaii-n egyedül a honolulu-i Daniel K. Inouye nemzetközi repülőtér 2.7 milliárd dollárt termelhet, a Maui-i Kahului repülőtér pedig 935 millió dollárt kaphat hosszú távú bérleti szerződéssel.
- A repülőtereknek azonban több mint 2.5 milliárd dollár adóssága van. Miután kifizette az állam meglévő repülőtéri kötvényeit, amint azt a szövetségi törvény megköveteli minden bérleti szerződés részeként, az állam nettó bevétele a két repülőtér ilyen hosszú távú bérletéből körülbelül 1.1 milliárd dollárt tesz ki.
Az amerikai szövetségi repülőtéri előírások szerint a kormányzati repülőtér -tulajdonosok nem kaphatnak a repülőtér nettó bevételét; minden ilyen bevételt a repülőtéren kell tartani és repülőtéri célokra kell felhasználni. A tengerentúlon nincsenek ilyen korlátozások. Az elmúlt 30 évben számos kormány nagyvállalatot alakított ki vagy privatizált, nagy és közepes méretű repülőtereket, és ebből közvetlen pénzügyi előnyöket kapott.
2018-ban a Szövetségi Légiközlekedési Hivatalt engedélyező jogszabályok részeként a Kongresszus fontos kivételt hozott a régóta fennálló korlátozás alól. Az új Repülőtéri Befektetési Partnerségi Program (AIPP) lehetővé teszi a kormányzati repülőtér-tulajdonosok számára, hogy hosszú távú köz- és magánszféra partnerségi (P3) bérleti szerződést kössenek-és a nettó lízingbevételt államháztartási célokra használják fel.
Ez a tanulmány feltárja a repülőtéri köz- és magánszféra partnerségi szerződéseinek lehetőségeit 31 nagy és közepes csomópontú repülőtérre, amelyek a város, a megye és az állam kormányai tulajdonában vannak. Az elmúlt évek tucatnyi tengerentúli repülőtéri köz- és magánszféra partnerségi lízingügyletének adataiból meríti fel, hogy a 31 repülőtér mindegyike mit érhet a befektetők számára.
A bruttó értékelés az, amit a repülőtér megérhet a globális piacon. A nettó értékelés figyelembe vesz egy amerikai adótörvény-rendelkezést, amely előírja, hogy a meglévő repülőtéri kötvényeket le kell fizetni az ellenőrzés megváltoztatása, például hosszú távú bérlet esetén. Ezért a nettó értékbecslés a bruttó érték, mínusz a fennálló repülőtéri kötvények értéke.
Mivel a repülőterek P3 bérleti szerződése nem gyakori az Egyesült Államokban (az egyetlen létező példa a San Juan, Puerto Rico repülőtér), a tanulmány három lehetséges befektetői kategóriát magyaráz meg az amerikai repülőtereken.
Az első a globális repülőtéri társaságok egyre növekvő világegyeteme, beleértve a világ öt legnagyobb repülőtéri csoportját is, amelyek éves bevétel alapján a világ legnagyobb repülőtereinek növekvő részét üzemeltetik.
A második számos infrastrukturális befektetési alap, amelyek több száz milliárd dollárt gyűjtöttek össze, hogy tőkebe fektessenek be a privatizált és P3-ban bérelt infrastrukturális létesítményekbe világszerte.
A harmadik kategória az állami nyugdíjalapok, amelyek fokozatosan bővítik infrastrukturális befektetéseiket annak érdekében, hogy megfordítsák a befektetések megtérülési rátájának csökkenését.
Mindhárom befektetőtípus hosszú távú, és kényelmesen fektetnek be az ilyen típusú eszközökbe és fejlesztik tovább.