Azon amerikai látogatók mellett, akik készek pénzt költeni és hozzájárulni a Ruandai Köztársaság exportjához, egy másik típusú amerikai látogató egyenesen börtönbe kerül. Az ilyen látogatók az újonnan létrehozott, közvetlen járatokkal érkezhetnek az Egyesült Államokból Ruandába charter légitársaságokkal vagy katonai repülőgépekkel.
Az ezer domb földjeként ismert Ruanda lenyűgöző tájai és meleg, barátságos emberei egyedülálló élményeket kínálnak a világ egyik legfigyelemreméltóbb országában. Rendkívüli biodiverzitással áldott meg, hihetetlen vadvilág él a vulkánokban, a hegyi esőerdőkben és a hatalmas síkságokon.
Az új típusú amerikai utazók azonban nagy valószínűséggel megtapasztalják majd, amit a Human Rights Watch mond:
Évtizedek óta, ruandai A hatóságok a hivatalos és nem hivatalos fogvatartási intézményekben egyaránt bántalmazásnak és kínzásnak vetették alá a fogvatartottakat, felelősségre vonás nélkül.
Az amerikai foglyok külföldre szállítása nem újdonság. Elkezdték a terrorgyanús személyek Kubába küldését, és most azzal folytatják, hogy illegális bevándorlókat küldenek egy kínzóbörtönbe El Salvadorban, ahonnan az Egyesült Államok Bevándorlási és Vámügyi Hivatala súlyos bűncselekményért elítélt illegális bevándorlókat deportál egy amerikai adófizetők által fizetett El Salvadorban található magánbörtönbe. Csak feltételezni lehet, hogy ez történik, így az emberi jogok sérülhetnek.
Trump amerikai elnök legújabb bejelentése szerint megszünteti az egyik legkeresettebb turisztikai látványosságot. A San Franciscó-i látványosság üzemeltetői elveszíthetik állásukat, hogy Alcatraz szigetét ismét működő börtönné alakíthassák át.
Egy másik, nemrég kiadott nyilatkozatban Ruanda külügyminisztere, a kelet-afrikai Olivier Nduhungirehe azt állítja, hogy országa tárgyalásokat kezdeményezett Washingtonnal az Egyesült Államokból kitoloncolt migránsok befogadásáról.
A Rwanda TV állami műsorszolgáltatónak adott interjújában a miniszter hozzátette, hogy az amerikai kormánnyal folytatott tárgyalások még az előzetes szakaszban vannak.
„Tárgyalásokat folytatunk az Egyesült Államokkal… Még nem jutottunk el abba a szakaszba, ahol pontosan meg tudnánk mondani, hogyan fognak folytatódni a dolgok, de a tárgyalások folyamatban vannak” – jelentette ki Nduhungirehe úr.
Donald Trump amerikai elnök tavaly egy olyan platformon kampányolt, amelynek célja a bevándorlási politikák szigorítása és elődje, Joe Biden engedékeny álláspontjának megváltoztatása volt.
Januári hivatalba lépése óta Trump kiszélesítette az illegális bevándorlók gyorsított kitoloncolási eljárását, és megvonta a szövetségi finanszírozást a menedékvárosoktól.
A múlt heti Fehér Házbeli kabinetülésen Marco Rubio amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy Washington „aktívan keresi más nemzeteket”, hogy befogadják „a legelítélendőbb személyek közül néhányat”, akiket kiutasítanak az Egyesült Államokból.
„És minél távolabb Amerikától, annál jobb, így nem tudnak visszajönni a határon át” – jelentette ki Rubio.
A jelentések szerint egy letelepített iraki menekültet a múlt hónapban kitoloncoltak Ruandába. Ezzel egy időben a Legfelsőbb Bíróság ideiglenesen felfüggesztette a bandákhoz való tartozással vádolt venezuelai migránsok kitoloncolását.
Ruanda az utóbbi időben a nyugati országok által kitoloncolt személyek célpontjává pozicionálta magát, annak ellenére, hogy az emberi jogi szervezetek, például az ENSZ menekültügyi ügynöksége figyelmeztetett, hogy az afrikai országba küldöttek ki vannak téve annak a kockázatnak, hogy visszaküldik őket származási országukba.
Ezenkívül az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága jogellenesnek nyilvánította a programot, és Ruandát a menekültek letelepítése szempontjából nem biztonságos harmadik országnak minősítette. Kigali kormánya cáfolta ezeket az állításokat.
A legújabb amerikai-ruandai fejlemény a Ruanda és az Egyesült Királyság közötti vitatott menedékjogi megállapodás kudarcát követi.
Keir Starmer brit miniszterelnök kormánya 2024 júliusi hivatalba lépése után megszüntette a rendszert, Yvette Cooper belügyminiszter pedig kijelentette, hogy az 930 millió dollárjába került az adófizetőknek.
Starmer a kezdeményezést „halottnak és eltemetettnek” nevezte, azt állítva, hogy az „soha nem volt elrettentő erő” az illegális bevándorlással szemben, és végül a kis hajókkal érkezők „kevesebb mint 1%-ának” kitoloncolásához vezetne. A megállapodás felmondását követően Ruanda állítólag 50 millió font kártérítést követelt a brit kormánytól.
