A korallzátonyok pusztulnak. A túlhalászás összeomlasztja a tengeri populációkat. A hatalmas műanyagörvények fojtogatják a tengeri élővilágot. A vizek melegszenek és savasodnak. A tengerszint emelkedik. A mélytengert az ipari kitermelés következő határterületének tekintik. Tökéletes vihar, és mi vagyunk a vihar. Mindezek ellenére az óceánok védelme politikailag csak utólagos gondolat, egy sor egy beszédben, egy lábjegyzet a klímatárgyalásokon. Miért?
Úgy bánunk az óceánnal, mint egy szemétteleppel és bányával.
Úgy teszünk, mintha az óceán túl nagy lenne ahhoz, hogy kudarcot valljon. De ezt az elméletet gyorsan teszteljük. Minden évben több mint 11 millió tonna műanyag kerül a tengerbe. 2050-re súlyban több műanyagunk lehet, mint halunk. Az illegális és szabályozatlan halászat csupaszra teszi a tengeri ökoszisztémákat, miközben a globális gazdaságnak becslések szerint évi 20 milliárd dollárjába kerül. A mélytengeri bányászat, annak ellenére, hogy kevéssé ismert, egyes nemzetközi vizeken zöld utat kapott, ami visszafordíthatatlan károkat okozhat azokban az ökoszisztémákban, amelyeket alig kezdtünk el tanulmányozni. Mindez egy olyan térben történik, amely nagyrészt a nemzeti határokon túl fekszik: a nyílt tengeren. Évtizedek óta ez a hatalmas birodalom a globális közös javak vadnyugata volt, és nagyrészt szabályozatlan, kiaknázott és elhanyagolt volt.
A remény csillogása
2023-ban, közel két évtizedes tárgyalássorozat után az Egyesült Nemzetek Szervezete elfogadta a Hochseebengerungsgesetz-et, egy régóta várt lépést az emberi tevékenység nemzeti vizeken túli szabályozása felé. Új tengeri védett területeket, környezeti hatásvizsgálatokat és a tengeri genetikai erőforrások igazságosabb megosztását ígéri.
Ez történelmi eredmény. De ez nem elég. A globális óceánoknak jelenleg csak 8%-a védett, és ennek a védelemnek a nagy részét rosszul érvényesítik. A nemzetközi cél 30% 2030-ra. De a papíron lévő védett övezetek nem védik az ökoszisztémákat, hacsak nem járőröznek, figyelik és nem tartják tiszteletben őket. Gyakran beszélünk a szénről, de nem eleget az áramlatokról. Az óceánok a globális felmelegedésből származó többlethő több mint 90%-át, és a szén-dioxid-kibocsátásunk több mint 30%-át elnyelték. Ezzel a saját kárukra megkíméltek minket a sokkal súlyosabb éghajlati szélsőségektől. Az óceánok felmelegedése korallfehéredéshez, halvándorláshoz és a táplálékhálózat zavaraihoz vezet. A savasodás megnehezíti a kagylók és a planktonok túlélését, megrengetve az egész tengeri táplálékláncot.
Eközben a hőtágulás és a jégolvadás okozta tengerszint-emelkedés azzal fenyeget, hogy az elkövetkező évtizedekben több százmillió embert kell kiűzni a part menti városokból. Gondoljunk csak Jakartára, Miamira, Alexandriára vagy Mumbaira. Az óceánok védelme nem mellékes a klímaválságban. Központi szerepet játszik.
Mit kell tenniük a kormányoknak és a vállalkozásoknak?
A kormányoknak abba kell hagyniuk a halogatást. Néhány ígéret itt-ott nem lesz elég. Kötelező érvényű kötelezettségvállalásokra, határozott végrehajtásra, valamint egyértelmű beruházásokra van szükségünk a tudományba, a megfigyelésbe és a helyreállításba. Be kell tiltaniuk a romboló halászati gyakorlatokat, fel kell lépniük az illegális flották ellen, szabályozniuk kell a műanyaggyártást, le kell állítaniuk a mélytengeri bányászatot, és fel kell gyorsítaniuk a tengeri közlekedés dekarbonizációját. Európa tesz bizonyos lépéseket, de még a progresszív politikákat is akadályozza a végrehajtás hiánya és a geopolitikai tehetetlenség. A globális északnak a globális délt is segítenie kell, nem előadásokkal, hanem finanszírozással, technológiával és tisztességes megállapodásokkal.
A vállalatok, különösen a hajózási, halászati, divat-, olaj- és vegyipari szektorban működők, nem kezelhetik tovább az óceánt költségtelen elnyelőként. Egyesek fenntarthatósági címkékkel, tisztább ellátási láncokkal és szén-dioxid-kvótákkal kísérleteznek. Ez jó, de közel sem elég. A magánszektornak a kitermelő modellről a regeneratív modellre kell áttérnie, ahol az óceánok egészségének megőrzése nem bónusz, hanem alapkövetelmény. Csak a divatipar több millió mikroműanyag-rostot juttat az óceánba szintetikus ruházaton keresztül. Léteznek szűrők. Léteznek biológiailag lebomló textíliák. Szabályozás és elszámoltathatóság nélkül azonban a profit továbbra is elsőbbséget élvez majd a bolygóval szemben.
Mit tehetünk csinálni?
Ez nem csak az államok és a vezérigazgatók feladata. Magánszemélyekként van cselekvőképességünk. Csökkentsük a műanyagfogyasztást, válasszunk fenntartható tengeri termékeket, keressünk megfelelő címkéket, szavazzunk hiteles klíma- és óceánpolitikai programokkal rendelkező vezetőkre, támogassuk a part menti védelmi erőfeszítéseket, például az Ocean Alliance erőfeszítéseit világszerte, oktassuk gyermekeinket, és tegyünk ezernyi más dolgot is.
Az óceánok régóta távolinak, titokzatosnak, sőt örökkévalónak tűnnek. Ez az illúzió veszélyes. Törékenyek, és miattunk gyorsan változnak.
Az óceánok védelme nem csak a halakról szól. Az élelmezés jövőjéről, az éghajlatról, az egészségről és a geopolitikai stabilitásról. Az országok és a generációk közötti méltányosságról. Arról szól, hogy újragondoljuk a helyünket az élet hálójában. A jó hír? Az óceánok ellenállóak, ha hagyjuk őket regenerálódni. De most kell cselekednünk. Nem öt év múlva. Nemcsak a következő glasgow-i klímacsúcson, ahol jövő novemberben beszédet fogok mondani, hanem a következő nizzai klímacsúcson is, ahol jövő júniusban fogok beszédet mondani. Most. Mert ha az óceánok meghalnak, mi is meghalunk.
Óceáni Szövetség Természetvédelmi
Az Ocean Alliance Conservation Member (OACM) az első globális szervezet, amely az óceánok védelmének és a fenntartható turizmus fejlesztésének előmozdítására törekszik.
Víziója a tengeri ökoszisztémák védelme, miközben elősegíti a gazdasági növekedést és a társadalmi jólétet.
Az OACM a tengeri környezetvédelem támogatására összpontosít, szorosan együttműködve kormányokkal, vállalatokkal és helyi közösségekkel a tengeri erőforrások védelme, valamint az ökoturizmus fejlesztése érdekében, amely támogatja a vízi biodiverzitás megőrzését.
