A namíbiai Ugab régióban elfoglalt egyetlen öt megmaradt érett sivatagi elefántbikából kettőt nemrég levadásztak és megöltek.

Tsaurabot és Tusky-t, valamint egy másik fiatalkorú bikát, Kambondét egy nemzetközi felháborodás és folyamatban lévő petíciók közepette lőtték le, amelyek megpróbálták megállítani a gyilkosságokat - a namíbiai Környezetvédelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (MET) „gyártmányként és félreértés a problémát okozó állatok megsemmisítésére vonatkozó engedélyek kiadása kapcsán.

Az állítólag problémát okozó állat, Kambonde megölésével azonban ez nem így történt.

Embertelen gyilkosság

Az ingatlan tulajdonosának lánya szerint, ahol Kambondét lelőtték, a földtulajdonosok és a helyiek megkísérelték megmenteni az elefántot. "Nagyon sokat tettünk az elefánt áthelyezéséért, de a kormány nem volt hajlandó engedélyt adni."

Ehelyett vadászati engedélyt adott ki a MET. De a gyilkosság napján a vadász nem volt hajlandó folytatni a gyilkosságot, mert a 18 éves Kambonde túl kicsi volt. Ehelyett a vadásznak egy utolsó pillanatban trófeavadászati engedélyt adtak ki Tsaurab, a szelíd és szelíd karakteréről szeretettel ismert sivatagi elefánt, valamint a régió két fiatal tenyészbikája közül az egyik lelövésére.

Másnap a MET mindenképp elrendelte Kambonde megölését. És a Sorris Sorris Conservancy közösségi vadőrje szerint az állat halála vérfürdő volt. - Az elefántot nyolcszor kellett lőni, miután a vadász az első lövéssel csak megsebesítette. A vadászaton jelen lévő MET őrnek a puccsát kellett alkalmaznia.

Romeo Muyunda, a MET szóvivője szerint a problémás állatokat gyakran kiszervezik, hogy fizető vadászok öljék meg őket, ahogy ez a Kambonde esetében is történt.

Voortrekker, a híres 45 éves bika, a 35 éves Bennie és a 25 éves Cheeky mára az egyetlen tenyészkorú bika maradt a régióban.

Tsaurab Afrikában

Miért kell megölni a ritka sivatagi elefántokat?

A vadászatot követően a MET biztosítja „az összes nemzetközi követőt”, hogy „olyan platformokat hoztak létre, amelyek ösztönzik a közösségeket a vadon élő állatokkal való együttélésre”. Amint az Kambonde esetében nyilvánvaló, a jelek szerint semmiféle „együttélési” erőfeszítést nem fontolgattak, annak ellenére, hogy maga a közösség javasolta az áthelyezési lehetőséget.

Az érintett érdekelt felek, köztük az Elephant Human Relations Aid (EHRA) által összeállított levélre és átfogó kutatási dokumentumra sem érkezett válasz. A felmérésben részt vett területen található szállás által kapott dokumentumot és levelet közvetlenül Pohamba Shifeta környezetvédelmi és idegenforgalmi miniszterhez címezték, és felvázolták a sivatagi elefántokat körülvevő természetvédelmi állapotot, a népesség bontását, pénzügyi értékét, ökológiai jelentőségét és munkalehetőségeit.

A MET vonakodását az alternatív intézkedések mérlegelésénél a problémát okozó állatokkal szemben tovább rontja az a jogi ellenőrzési mechanizmus hiánya, amely megállapítja, hogy az adott állat valóban „problémát okoz-e”, és hogy megöletése valóban a legvégső megoldás-e. A Namíbiai Földszervezet szerint a MET saját belátása szerint bármely vadállatot „problémás állatnak” nyilváníthat.

Ezek a homályok gyanakvást keltenek a természetvédők körében, akik szerint a MET-et külső hatások és jótevők diktálják, például a Dallas Safari Club (DSC) Alapítvány, amely elősegítette a 2013-as naminiai fekete orrszarvú vadászatot.

A fent említett vadászat visszavonása ellenére Namíbia MET és az amerikai DSC trófeavadász csoport ez év elején egyetértési megállapodást írt alá, amelynek célja Namíbia természetvédelmi vadászatának "népszerűsítése", és lehetővé teszi a vadászklub számára, hogy segítsen az ország "régi" árverésein. Orrszarvú, egyéb vadászati célok mellett.

Tagadja a sivatagi elefántokat

A MET továbbra is igazolja a sivatagi elefántok trófeavadászattal történő megölését azzal, hogy teljesen megtagadja ezen adaptált állatok létezését. Szeptemberben Muyunda elmondta a namíbiainak, hogy sivatagi elefánt nem létezik. Szerinte a definíció pusztán „marketingeszköz turisztikai attrakciók vagy természetvédők számára, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy ezen elefántok veszélyeztetését vagy kiemelkedő kihalását vonja maga után”.

A tudományos, szakértők által áttekintett kutatások mást javasolnak. Az Ecology and Evolution 2016-ban megjelent tanulmány nemcsak azt találta, hogy a namíb sivatagi elefántok különböznek szavanna unokatestvéreiktől, hanem azt is, hogy adaptációik genetikailag nem kerülnek át a következő generációra, inkább az ismeretek továbbadása révén. A morfológiai különbségek, hasonlóan az adaptált elefántok vékonyabb testéhez és szélesebb lábához, megkülönböztetik azokat a tipikus szavanna elefántoktól, amelyeknek a MET állítja őket.

Az EHRA 2016. évi éves jelentése azt is kimutatta, hogy az Ugab és Huab folyón csak 62 sivataghoz igazodó elefánt maradt. Muyunda viszont azt mondja, hogy Namíbia elefántjai egyáltalán nincsenek veszélyben.

Bár a MET kijelenti, hogy „minden szempontot figyelembe vesz a tudomány és a kutatás alapján, amikor engedélyt ad bármely faj vadászatára”, az ilyen „tudomány és kutatás” elérésére tett kísérleteket figyelmen kívül hagyták.

MIT KELL ELVENI A CIKKBŐL:

The document and letter, obtained through a lodge in the area that participated in the survey, was addressed directly to Minister of Environment and Tourism Pohamba Shifeta and outlined the conservation status, population breakdown, financial value, ecological importance and job opportunities surrounding desert elephants.
Despite the backlash spurred from the aforementioned hunt, Namibia's MET and the US trophy-hunting group DSC earlier this year signed a Memorandum of Understanding aimed at “promoting” Namibia's conservation hunting and allowing the hunters' club to help with auctioning off the country’s “old” rhinos, among other hunting objectives.
MET's reluctance to consider alternative measures to deal with problem-causing animals is further marred by the absence of a legal checking mechanism which establishes whether an animal in question is indeed “problem-causing,” and whether its killing is indeed the last resort.